Médea idegen bevándorló egy civilizált országban, ahol végre nyugalmat találhatna családjával együtt, de férjének árulását a „normális” társadalom minden további nélkül hitelesíti. Mássága, elsősorban ellentmondást nem tűrő gondolkodása, és ősi, más kulturális kódokkal rendelkező tudása félelmetes a helyi közösség számára, megszállott barbárt, kerülendő veszélyt, szánandó vesztest, élősködő vándort látnak benne. A városszéli gettóban talál menedéket, valóban barbár körülmények között, törvényen kívülivé válik, politikai üldözötté, a többi kitelepítésre váró, a civilizált kultúrába integrálhatatlan „elemmel” együtt. Ebben a gettóban, az uralkodó civilizáció szeméttelepén zajlik a történet. 

(szöveg forrása: zsambekinyariszinhaz.hu,  Lukács László)